HTML

Rólunk

Célunk a magyar gyermekvédelem problémáinak feltárása és megvitatása. Cikkeiteket a gyejoblog@gmail.com címre várjuk.

Kommentek

2010.07.19. 16:11 Gyejoblog

8. Gyermeki jogok?

Horváth Ádám

 

Gyermekvédelmi munkánk során sok jogszabály jól körülhatárolt területén mozgunk. Tudjuk, hogy ha ez a helyzet, akkor a törvény és a rendeletek értelmében ezt meg ezt kell megtegyük. Tudjuk, kinek mit, milyen adatlapon kell írjunk. (Igazi szoc. munka J.) Ugyanakkor munkánk végzése közben olykor elvész a jogszabályok között a gyermek, ill. annak mindenek felett álló érdeke.

Biztos Ti is éreztétek azt, hogy süketek párbeszéde zajlik közted és a veled beszélő között, pedig nem is ügyfeledet próbáltad valami olyanról meggyőzni, ami neki nem tetszett, hanem egy kollégáddal beszéltél.

 

Nemrég egy néhány hónapos kisgyerek olyan helyzetbe került, hogy jobb lett volna, ha a nagymama neveli. Az ehhez szükséges lépéseket megtettük, beszéltünk a szülővel, nagyszülővel, majd a hivatalhoz fordultunk a szükséges mennyiségű papírköteggel felfegyverkezve. Ott meghallgattak minket, majd közölték, hogy a Gyer meg a gyvt meg a 15-ös alapján ezt vagy azt kellene inkább, nem így, hanem úgy. Miután ismételten szóban elmondtam, hogy a gyereknek ez lenne a legjobb és a családból mindenki elfogadta ezt, akkor folytatódott, hogy a gyer, meg a gyvt meg a 15-ös alapján…

Ekkor felhívtam az ügyintéző figyelmét, hogy mennyi idős gyermek életével játszunk a gyer, meg a gyvt meg a15-ös alapján és szerintem az fontosabb, hogy a gyerek fejlődhessen, esélyt kapjon, hamár megszületett, mint a gyer, meg a gyvt, meg a 15-ös, és keressünk valami megoldást, ami a gyermeknek is, meg a jogszabályoknak is jó. Találtunk. De csak akkor sikerült, mikor az ügyfelünk és nem a munkakedvünk, meg a „csak, hogy fedve legyek” érzés került előtérbe.

 

Nálatok is ilyen nehéz összhangba hozni a gyermek/család lehetőségét, meg a gyer, a gyvt és a15-ös előírásait?

 

1 komment


2010.07.13. 16:10 Gyejoblog

7. Az internet egy szelete az ifjúság életében

Horváth Ádám

Van egy kollégám, aki rendszeresen mondja, hogy utánanézett az interneten egy-egy ügyfelének. Gondoltam, jó, megnézi a közösségi portálokat, és akkor mi van? De nem ezeken az oldalakon, hanem, ahogy önmagukat definiálják, az internet pöcegödrén. Kíváncsi voltam, hogy mi ez, ezért megnéztem, milyen oldalról is van szó.
Az oldal célja, hogy megmutasson olyan nyilvánosság előtt (pl. közösségi portálokon) lévő fényképeket, videókat, szövegeket, melyeket ők cikinek, kinevethetőnek, megvetendőnek gondolnak. A nyilvános blogok kommentjeiből mindenki láthatja, hogy az ott írók mindegyike okosabbnak hiszi magát a másiknál és mindenki jogosultnak érzi magát arra, hogy megjegyzéseivel lealázza a másikat. De persze mindig van valaki, aki még „a legokosabb” embernél is bölcsebbnek gondolja magát.
A fent említett oldalon sincs ez másképp. Valakik cikinek éreznek valamit, felteszik a netre egy másik oldalon, ahol aztán mindenki gyalulja a másikat, miközben élvezkednek is a szereplőkön. De itt most gyerekekről van szó! Lehet, hogy tényleg ciki dolgokat raknak fel magukról saját közösségi felületeikre, de ezt mégnagyobb nyilvánosságnak kiadni, hogy csámcsoghassanak rajta, nem biztos, hogy jó dolog. Ráadásul, ahogy a levelekből is látszik, vannak akik kihasználják ezt és szándékkal hoznak egyeseket kellemetlen helyzetbe ennek az oldalnak segítségével.
Az, hogy 12-14 éves gyerekek eljuthattak odáig, hogy ilyen képeket, ilyen szövegekkel tesznek fel önmagukról, szerintem az már önmagában problémás. Problémának érzem, hogy ezek a gyerekek, fiatalok nem tisztelik, nem tartják önmagukat annyira sem, hogy meggondolnák, kinek, minek, milyen körülmények között adják oda magukat, milyen „játékba” mennek bele.
A jövőről, saját jövőjükről alkotott kép sokszor úgy tűnik, hiányzik és a carpe diem szemlélet uralkodik. Ha van jövőképük, az sem mutat túl egy-egy olyan kérdéskörön, amin egy átlag fiatal kb. 2 percig elmélkedik, aztán vagy kap rá választ, vagy elfelejti a kérdést.
Ki a felelős ezért? Sokakat lehetne okolni elsősorban természetesen a médiát és a benne dolgozókat. Erre e kérdésre többet nem is tudnék válaszolni, ahogy arra a kérdésre sem, hogy miért van szükség az ilyen oldalakra?

Szólj hozzá!

Címkék: internet fiatalok


2010.07.06. 14:50 Gyejoblog

6. Csak fedve legyek

Horváth Ádám

 

Mikor először hallottam ezt a mondatot, azt hittem, rosszul hallom.  Egy családgondozó kollégám mondta nekem egy eset kapcsán, mikor nem tudta pontosan, hogy mit tegyen, nem tudott segítséget kérni, de érezte lépnie kell valamit, és egy levél megírásával úgy érezte megoldja problémáját. Még nem élt ekkor a gyermekvédelmi igazgatási bírság, és én nem is értettem, abban a helyzetben mitől fél.
Azóta sokszor hallottam már ezt a kijelentést és mindig más és más emberektől, hol gyámügyistől, hol pedagógustól. Mindig azt érzem ilyenkor, hogy fél az illető valamitől. Fél, hogy ha nem lép baja lesz, de  ugyanakkor nem biztos abban, hogy jól tette azt, amit tett.
Kell ilyenkor lépni valamit? Igen, sokszor igen, főleg a hivatalokban, hiszen határidő van! De nekünk, az alapellátásban dolgozóknak, mikor nincs időkorlátunk szükséges alibi lépéseket tennünk?
Mikor a törvényben megjelent a gyermekvédelmi igazgatási bírság, akkor elgondolkoztam azon erre miért van szükség. Miért kell az amúgy is félelemben lévő dolgozó embereket ilyenekkel ijesztgetni? Szerintem, ha valaki dolgozik, idővel hibázni is fog, de a büntetés fenyegető ereje miatt megléphet olyat is, ami ha nem is árt a családnak, de nem segíti sem a probléma megoldását, sem a munkánk elfogadottságát.
Ha  van véleményed ezzel kapcsolatban, írd le!

Szólj hozzá!

Címkék: munka gyerek


2010.06.28. 10:44 Gyejoblog

5. Védőnői Iránymutatás

Horváth Ádám

 

Volt szerencsém megismerni az ÁNTSZ Védőnői Szakfelügyeleti Iránymutatását, mely arról szól, hogy a gyermekvédelmi törvény mi módon vonatkozik rájuk, nekik mire kell odafigyelniük, milyen kötelezettségeik vannak.

Az iránymutatással kapcsolatban az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Örülök annak, hogy végre egy szakmai szervezet saját munkatársait olyan dologra figyelmezteti, mely munkájuk része, de nem közvetlenül az ő munkájukat szabályzó törvényről szól.
Sajnálom viszont, hogy nem egyeztettek a gyermekjóléti módszertani intézményekkel. Ez eleve nagy hibája egy megállapodásnak, ha  két fél egyezik meg, de az egyeztetésre nem hívták meg az egyiket. Sajnálatos tény ez és furcsállom, hogy nem tűnt ez fel senkinek.
Ezen kívül olyan kifejezések vannak az iránymutatásban, melyek nem lennének benne, ha sor került volna megbeszélésre pl. az esetgazda, ill. a gyermekjóléti szolgálat szakembere kifejezések az eset visszajelző lapon. Hiszen az esetgazda nem feltétlenül azonos a családgondozást végző személlyel, ill. a választ adó személy biztosan családgondozó lesz, függetlenül attól, hogy ő javasolt-e más szolgáltatást (fejlsztőpedagógiai- vagy pszichológiai tanácsadás).
Harmadrészt van benne egy olyan kérés, melynem csak az én érzésem szerint jogszabályi alap nélkül, csak ebbe a dokumentumba került bele, de itt komoly szankcióval fenyeget annak nem teljesülése esetén. Pontosan így szól az idézett rész: IV. 5.2. „Írásban (e-mailben) tájékoztatja a települési önkormányzat jegyzőjét, hogy tegye meg a szükséges intézkedést, ha legkésőbb tizenöt munkanapon belül nem kap az esettel kapcsolatban érdemi visszajelzést. Erről másolatban tájékoztatja az ÁNTSZ illetékes kistérségi/fővárosi kerületi vezető védőnőjét is.”
A 15/1998 NM r. 14§ (4) alapján köteles válaszolni a jelzésre, melyben a megtett intézkedésről tájékoztatja a jelzést küldőt, de határidőt a jogszabály nem ad.  
Az iránymutatás fenti pontjával az a problémám, hogy egy jogszabály magasabb rendű, mint egy iránymutatás, így azt nem írhatja felül.
Az pedig egy másik kérdés, hogy az adatvédelmi törvény miatt elektronikus úton nem is írható le személyes adat, így a jegyzőt e-mail-ben nem tájékoztathatják konkrét esetekről. 
 

Helyben a védőnők szakmai vezetőjével azt beszéltem meg, hogy leírom neki a problémámat, hogy egy ellenőrzéskor arra hivatkozhassanak. Eljutottunk tehát a „csak hogy fedve legyek” című történethez, de az egy másik bejegyzés lesz.

Szólj hozzá!


2010.06.21. 11:05 Gyejoblog

4. Mesélj

Varga Gabriella

 

"Meséltél, és meséltél, igazaklat, szépet,
kívántam, hogy a meséd, sose érjen véget.
Mit adtam Én cserébe? Te azt sosem kérted,
de talán a két szemem, elárulta néked"
 
Emlékszem, láttam már hasonló szempárt rám nézni.
Ugyan nem óvodai ballagáson, hanem a szobámban,az első közös fejlesztőpedagógiai foglalkozásunkon.
Ő óvodás volt, és szerintem már akkor tudta, sokat fogok tőle tanulni.
Akkor még azt hittem, én tanítom majd Őt.
Bátor kézfogása mögött érdeklődés csiollogott a szemében, és valami félénkség is....
Mit is fogunk mi itt együtt csinálni?
Én terveztem a foglalkozásokat, Ő alakította.
A bizalma lassan alakult, de megértettük egymást!
Még akkor is, amikor óvodából első osztályba lépve, a sok újdonságtól, és az alkalmazkodás nehézségeitől hónapokig csak kínaiul volt hajlandó beszélni.
Azt szerettem volna, ha Ő tanul Tőlem, de lassan megtanultam mellette a türelmet, amikor elvesztünk a betűvetés labirintusában, megerősítette bennem, hogy humorral sokminden könnyebben elviselhető, még a mateklecke is.
Mikor elhagytuk az első osztályt, figyelmeztetett, hogy Ő már nagyfiú, de ettől még nincs szüksége arra, hogy úgy kezeljem Őt, mint egy kis felnőttet.
Valahol azt is hallotta, hogy Ő nem kifestőkönyv, és nem színezhetjük olyanra, amilyenre csak szeretnénk.
Már akkor is okos volt, nagy, mondhatni irodalmi szókinccsel.
Mindent magába szívott, amiről úgy gonddolta, megéri...
És érzékeny volt, mindenre!
Megtanultam tőle a tapintatot, azt a fajtát, ami háttérbe szorítja az "én-t".
Hiszen, ha látta rajtam - pedig én úgy éreztem, jól rejtem - hogy baj van, egészen másként viselkedett.
Mire elértük a második osztályt, már teljes volt a bizalma felém.
Emlékszem, hogy rohant hozzám, kiabálva, könnyes szemmel, hogy mondjam azt, hogy az a pecsétes papír, amin lemondtak róla a szülei is lehet hamis.
Mondjam, mert a nagymamája, aki neveli, ezt nem tudja.
Itt tanultam meg tőle, hogy sajnálkozás helyett jobb őszintének lenni, segíteni!
Ő most már harmadikos, még szövegesen értékelik év végén, de büszkén mutatja a bizonyítványát!
Sőt, még azt is, amin a bizonyítványa szerint javítania kell.
Azt mondja, jövőre megpróbál nem úgy lenni az iskolában, mint egy nyugdíjas, hogy csak ül, nem dolgozik, és mereng.
Azt mondja, Ő jövőre már igazán nagy lesz, de azért azt a mesekönyvet, amit már négy éve olvasgatunk együtt, még ne dobjuk ki.
 
Az a szempár, amel négy éve, egy januári napon először tekintett Rám, még mindig ugyanolyan érdeklődéssel csillog, szépséget, és értelmet adva hivatásomnak.
 
És a legfontosabb, amit ebben az évben tanultam Tőle, hogy a csiga azért lassú, mert nem akar elesni, mint a többi állat!
 
És, hogy mit tervezek jövő évi foglalkozásokra?
 
Jó lenne, ha még többet tanulhatnék tőle, és nem szeretnék mást csak továbbra is mesélni, és mesélni....

1 komment


2010.06.16. 10:47 Gyejoblog

3. Néhány gondolat a védelembe vételről

Simon Bálint

Védelembe vétel… Azt hiszem minden gyermekjólétben dolgozó kollégát, érint ez a fogalom. Húzzuk a szánkat, ha erre az intézkedésre kerül sor, a szülő elsápad, a gyermek meglepődik, és értetlenül néz hol a szülőre, hol pedig a családgondozóra. Valójában nem egy eget rengető intézkedés, hiszen csak a neve olyan rémisztő a mögöttes tartalom azonban lassan majd minden esetben idejét múlt és már visszatartó ereje sem nagyon van.
De itt és most nem erről szeretnék írni, azt majd egy következő alkalommal, néhány sorral odébb. Ami igazán érdekelt és foglalkoztat az a védelembe vétel jogerőre emelkedése. Mennyi időnek is kell eltelnie ahhoz, hogy egy ilyen intézkedés jogosan működhessen. S mi történik akkor, ha késik a jogerő? Mi történik közben a családdal? Jogosan utasítom-e a családot, jogos-e a számonkérésem? Vagy például mi történik akkor, ha a javaslat tételkor fennálló problémák a jogerő megérkezéséig megszűnnek?
Mint tudjuk jelenleg a védelembe vételi tárgyalást követően, megszületik a határozat melynek megfellebbezésére 10 munkanap áll a lehetőségünkre. Ha a 10 nap alatt nem fellebbezik meg a döntést a jogerőre emelkedés ideje 15 munkanap. (KET. 99. § (1))
Ez a folyamat felgyorsítható akkor, ha közvetlenül a védelembe vételi tárgyalást követően a kliens lemond a fellebbezési jogáról. Ekkor azonnal jogerőre emelkedik a határozat. Ez nagyon praktikus és véleményem szerint használható intézkedés. Egyrészt a gyámügyi kollégák, másrészt a gyermekjóléti családgondozó kollégák munkáját is meggyorsíthatná. Elkerülhetőek lennének a konfrontációk, a feleslegesen futott plusz körök. Többször fordult már elő, hogy késett az a bizonyos jogerő. Ilyenkor ugye még gondozási terv sem készül a család részére. Méltán lehet felháborodva a kliens és családja, hogy milyen jogon utasítom őt arra, hogy mit tegyen, miért akarom én őt berendelni a Gyermekjóléti Szolgálathoz? De mit tegyünk ilyenkor? Vegyük elő az udvarias külsőnket, és kerülve az incidenseket kérjük meg a gyámügyi kollégát, nézzen utána a jogerőnek. Ha pedig egy kicsit járatosabb és élelmesebb klienssel akadunk össze, aki tisztában van jogaival, lehetőségeivel és megtámadja az intézkedést, mert késett a jogerő… Nos, akkor készüljünk fel a felülvizsgálati tárgyalásra.

Szólj hozzá!

Címkék: védelembe vétel


2010.06.11. 11:27 Gyejoblog

2. Családi Pótlék

 

Jelenlegi tervek szerint az új kormány megváltoztatná a családi pótlék rendszerét. Két részre bontják a családi pótlékot: a nevelési ellátásra, amely a tankötelezettségig folyósítható, valamint az iskoláztatási támogatásra, amely a tankötelezettség idején jár, de legfeljebb annak a tanévnek az utolsó napjáig, amelyben - a közoktatási intézményben tanuló - gyermek betölti huszadik életévét.
 
A legfontosabb változás, hogy az iskolába járáshoz kötné a kormány a családi pótlék kifizetését. A javaslat szerint először csak figyelmeztetnék a szülőt: ha a gyermek egy adott tanévben tíz tanóráról igazolatlanul hiányzik, a jegyző gyámhatóságként eljárva felhívja a szülő figyelmét a lehetséges jogkövetkezményekre. A már 50 órát igazolatlanul hiányzott gyermek esetében a jegyző elrendeli a gyermek védelembe vételét és azt, hogy az iskoláztatási támogatás teljes összegét a döntést követő második hónap első napjától kezdődően fél évig természetben nyújtsák. Ha továbbra is igazolatlanul hiányzik a tanuló, ezt az intézkedést újra és újra meg kell hozni.
 
Emellett - a szülők véleményének figyelembevételével - pénzfelhasználási terv készül és a jegyző kirendel egy eseti gondnokot. A támogatás összegét egy, a kincstárban megnyitott családtámogatási folyószámlára utalják. Azért, hogy ezen összeget a gyermek szükségleteire használja fel a család, az eseti gondnok felel.
 
Az ötletet jónak és fontosnak tartom, mert nem csak büntetni (elvonni) kell valamit szabálysértés esetén, hanem segítséget is kell nyújtani a család számára, hogy meg tudják oldani a problémát.
 
A fent említett rendszer már létezik, működik 2009. szeptembere óta, olyan formában, hogy amennyiben „a gyermek veszélyeztetettsége elsősorban elhanyagolása miatt áll fenn, és a szülő vagy más törvényes képviselő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni nem tudja, vagy nem akarja, de alaposan feltételezhető, hogy a családi pótlék célzott felhasználásával a gyermek fejlődése a családi környezetben biztosítható, a települési önkormányzat jegyzője – a védelembe vétellel egyidejűleg vagy a gyermek védelembe vételének fennállása során – a családi pótlék gyermek után járó összegének legfeljebb 50%-a erejéig a családi pótlék természetbeni formában történő nyújtásáról határozhat” (1997. XXXI. tv. 68/A. § (1)).  A családi pótlék természetbeni nyújtása tehát egy nemrég megjelent többletfeladat, melyet egy olyan személy végezhet, aki a családdal kapcsolatban van, annak tevékenységét könnyen ellenőrizheti. Lehet családtag is az illető, de véleményem szerint megvan annak az esélye, hogy nem lesz hatékony a segítség, ha egy addig is a család környezetében lévő ember próbálja betölteni ezt a szerepet. Így pedagógus, vagy családgondozó az, aki legnagyobb valószínűséggel ténylegesen tudná segíteni ebben a formában a családot. Mindkét munkakörben dolgozók nagy leterheltség mellett dolgoznak, de ennek ellenére a gyermekekért minden megtesznek.
 
A leterheltség mellett azonban szerintem van egy igazságtalan gondolat is a jelenlegi jogszabályban. Az eseti gondnok mindig kap pénzt a munkájáért, kivéve, ha erről a feladatról (149/1997 (IX. 10.) Korm. r. 141§ (3)) van szó és tartok tőle, hogy a továbbiakban sem járna az eseti gondnoknak fizetség ezért a plusz munkájáért. Úgy tartanám igazságosnak, ha ezért a pluszfeladatért plusz kereset járna, ssak annyi, amennyi a többi eseti gondnoknak jár. Természetesen ebben az esetben legyen kötelező valamilyen szakembernek elvállalnia (védőnő, pedagógus, családgondozó) ezt a feladatot.
 
A másik problémám ezzel a javaslattal, hogy mint fentebb is írtam, eddig a szociálisan hátrányos helyzetű családok esetében lehetett élni ezzel a lehetőséggel. Mostantól előfordulhat olyan eset is, hogy olyan középosztálybeli gyermeknél kell ilyen eljárást indítani, akinek egészségügyi ellátása, étkeztetése, tanfelszerelése megvan, csak a kellő szülői felügyelet hiányzik ahhoz, hogy iskolába járjon. Ebben az esetben a védelembe vétel keretén belül nem látom, hogy mire tudnánk felhasználni a pénzt.
 
Szerintetek?
 
 
Horváth Ádám

Szólj hozzá!

Címkék: családi pótlék iskoláztatási támogatás


2010.05.08. 22:53 Gyejoblog

1. Köszöntő

Kedves Olvasó!

 

A blog célja, hogy szakmabeliekkel és a társintézmények munkatársaival tudjunk beszélni olyan gyermekvédelmi kérdésekről, melyeknek ma nincs fóruma, de mi úgy érezzük, szükséges lenne beszélni róluk.

Nap mint nap találkozunk olyan eseményekkel, melyeket nem tudunk kezelni, melyek feldühítenek, vagy örömmel töltenek el, de nincs kinek elmondani, vagy nincs olyan szakmai folyóirat, ahová elküldhetnénk beszámolónkat.

Ennek szeretnénk teret adni. Bíztatunk ezért mindenkit, hogy írja meg véleményét egy-egy aktuális kérdésről, hogy aztán kommentekben tudjunk vitatkozni. Témájában lehet eset elbeszélése, szólhat intézményi hierarchiával kapcsolatos kérdésről, jogszabályról, egyszóval bármiről, ami bennünket, a gyermekjóléti szolgálatoknál dolgozókat érint.

A leveleket a gyejoblog@gmail.com címre várjuk, és terveink szerint 2-3 naponta frissítve a blogot feltesszük mindenki írását. A cikkekért fizetni nem tudunk, levédetni nem tudjuk.

Két fő kritériuma azonban van annak, hogy felkerülhessen a cikk az oldalra: hangvétele, stílusa kulturált legyen, valamint a szerző nevével vállalja írását.

 

Hamarosan indulunk! Várjuk írásaitokat!

 

 

Horváth Ádám és Simon Bálint blog szerkesztők

 

 

3 komment


süti beállítások módosítása