Gálik András (http://www.koziranytu.hu)

 

 

Horváth Ádám legutóbbi írásának címe azt ígéri, hogy az nem az utolsó volt az iskoláztatási támogatással kapcsolatos gondolatok sorában.  Ezt magam is csak megerősíteni tudom, hiszen az eddigi elméleti fejtegetések után egyik napról a másikra a szakmabeliek belecsöppentek a paragrafushalmaz okozta problématengerbe. Én hivatali, egész pontosan fogalmazva a jegyzői gyámhatóság oldaláról látok rá a témára és a kezdeti nehézségekre.

 

Már a jogszabályváltozások hatályba lépése előtt a gyermekjólétis kollégákkal karöltve tudatosítottuk egymásban az új munkaterheket, és a „közigazgatás egyszerűsítése” fedőnevű akció szűrőjén valahogy átcsúszó mérhetetlen sok és szövevényes adminisztrációs feladat mennyiségét. (Az eljárási határidők és a „papírgyártás” persze megérne egy külön misét is.)

 

Eddig öt konkrét esettel találkoztam, de szinte minden napra jut egy újabb ügy. Mindegyik finoman szólva is problémásnak nevezhető, felszínre hozva a már korábban elméletben felmerült problémák szinte mindegyikét. Csak példaként említem, hogy természetesen a hetvenakárhanyadik óra után kaptuk az első iskolai értesítőt, ami miatt a szülő nem is szerezhetett tudomást előzetesen az 50 órás hiányzás jogkövetkezményeiről. Az is természetes, hogy a szülő ezek után az eljárást megindító végzéssel a kezében szeretné letépni a fejemet, de lehetőleg azonnal, mire lányos zavaromban próbálom megnyugtatni, és mi egyebet is mondhatnék neki, mint hogy ne aggódjon, mert lesz ám még egy szabálysértési bünti is. (Zárójeles megjegyzésem és egyben örök kérésem az iskolaigazgatók felé, hogy végre felejtsék már el azt a bizonyos igazolatlan hiányzásról szóló előre nyomtatott formanyomtatványt, mert mind a szabálysértési eljáráshoz, mind pedig a gyámügyi eljáráshoz tökéletesen használhatatlan adattartalommal bír!)

 

Ha az eljárás megindul, nem dőlhetünk hátra, mert jönnek a további kérdőjelek és a tanácstalan paragrafusböngészés, ami sokszor nyelvtani elemzésbe csap át. Szerintem nem egyedi eset, hogy például a „kislány” 17 éves, hamarosan betölti a tizennyolcat, és hozzávetőlegesen addigra születik érdemi döntés az ügyben. Vele mi lesz? Amíg gyermek a gyermek, addig védelembe vehető, de szerény véleményem, hogy a már a 18. éves szülinapi buliját szervező tinédzsernél ez csupán papírmunka lesz. A jogszabály viszont nem enged mérlegelést, mert védelembe kell venni és egyidejűleg fel kell függeszteni az iskoláztatási támogatás folyósítását. Költői kérdésem, hogy mit teszek azzal, aki az eljárás ideje alatt felnőtté válik? Nem vehetem védelembe. De a folyósítást felfüggesztem? (Mert ne felejtsük el azt a tényt, hogy a tankötelezettsége tanév végéig tart, azaz nem esik egybe az életkor betöltése a tankötelezettség megszűnésével.) Ha pedig utólag tölti be a 18. életévét, a törvény kimondja, hogy a védelembe vétel a nagykorúvá válásával megszűnik... és a felfüggesztett iskoláztatási támogatással mi lesz?

 

Más. Anya az eljárás megindítása után lobogtatja az orvosi igazolást, ami alapján „csak” harmincvalamennyi az igazolatlan óra, és nem hatvanakárhány, amiről az iskola értesített. Mivel a minisztériumi módszertani útmutató szerint az iskolai értesítés valóságtartalmát én nem kérdőjelezhetem meg, nem kell az ezzel kapcsolatos tényállást tisztázni (majd a másodfok megteszi, ha odajut az ügy), így anyut indokolt az iskolába visszairányítani, nekünk pedig kérni az iskolát, hogy ő értesítsen akkor most már a tényleges igazolatlan órák számáról, és arról, hogy elfogadta-e az orvosi igazolást vagy sem. Ha az igazolatlan órák száma mégis kevesebb, akkor megszüntetem az eljárást (ami az 50 órásat illeti, de megy neki helyette a 10 óráról szóló végzés), és legalább egy élménnyel lettem gazdagabb a gyejós kollégákkal egyetemben.

 

Megint más, de még mindig védelembe vétel és felfüggesztés. Adott egy gyerkőc, akinek gyámja van és egy bentlakásos suliban tanul, azaz átmeneti vagy tartós nevelésbe vették. A srác meglépett, nem most, valamikor régebben, amit ne is firtassunk, mert megint más téma. Az én olvasatomban a törvény nem tesz különbséget szülő, gyám, stb. között, hanem az iskoláztatási támogatás szempontjából „jogosult személyről” ír. A családok támogatásáról szóló törvény szerint pedig jogosult – és itt ctrl+c, ctrl+v – a vér szerinti, az örökbe fogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van (a továbbiakban együtt: szülő), a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám, továbbá az a személy, akihez a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 72. §-ának (1) bekezdése alapján a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, a saját háztartásában nevelt, a vagyonkezelői joggal felruházott gyám, illetőleg a vagyonkezelő eseti gondnok a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló, a Magyarország területén működő szociális intézmény vezetője az intézménybenelhelyezett még nem tanköteles gyermekre tekintettel, a gyermek tankötelessé válása évének október 31-éig. A gyakorlatban tehát a gyermek sehol, én meg az intézményvezető értesítése alapján az egyébként az intézmény munkavállalójaként dolgozó gyámot veszem elő? Ráadásul a védelembe vételről ez esetben badarság beszélni, hiszen a gyermekvédelmi rendszernek egy „magasabb szintű” intézkedése kapcsán – épp azért mert a védelembe vétel nem vezetett eredményre – a gyermeket átmeneti vagy tartós nevelésbe vették. Ugye itt nem kell alkalmaznom a felfüggesztéssel és a védelembe vételi kötelezettséggel kapcsolatos szabályokat? Ha valaki megtalálja, hogy a jogszabály ezt az esetet hol veszi ki, akkor azzal nagy örömet szerezne nekem.

 

Végezetül izgalmas dolog az is, hogy a folyósítás felfüggesztése a döntést követő második hónap első napjától indul. Viszont felül kell vizsgálni a döntést három hónap múlva. Ha a gyermek „beijed”, és ezek után nem hiányzik igazolatlanul, akkor a felülvizsgálat során vissza kell állítani az egészet, és ismét ők kapják a támogatást. Az időbeli eltolódások miatt viszont megfordul az egész. A gyermek „jól viselkedik”, de ez alatt nem kapja a család a pénzt, mert akkor épp fel van függesztve a folyósítás. Mire a felülvizsgálat eredményeképpen viszont „jutalomból” visszaállítanám a folyósítást, elképzelhető, hogy ráunnak erre az egész hercehurcára, és mégsem jár iskolába, azaz lehet, hogy épp amikor helyreáll az iskolába járás rendje, nem kapnak támogatást, majd amikor ismét hiányzik, addigra áll vissza a folyósítás. És a felfüggesztés, mint szankció így kicsit döcögős lesz. És a kérdőjelek véleményem szerint még mindig nem fogytak el.