Simon Bálint
Ez a kérdés merült fel bennem az elmúlt hetek során. Több olyan gyermek is tartozik a felügyeletem alá, akik családba fogadással nagyszülőhöz vagy más rokonokhoz kerültek. Ki ezért, ki azért. Jelenleg három olyan esetem van folyamatban, ahol egy nagyon idős nagymama neveli a kamaszkorú gyermeket. Ketten lassan 90 évesek és komoly betegségeken is átestek már. A család többi része ugyan alkalmas lenne a családba fogadás „átvételére” de mivel komoly felelősség és kötelezettség, nem vállalják.
Mindegyik esetben a gyermekeknél felmerül az iskolai hiányzás, mint probléma. Ezek többnyire azért következnek be, mert a nagyszülők részéről nincsen megfelelő kontroll. Volt olyan eset is, ahol a gyermeket a nagymama elküldte iskolába, de a gyermek nem ment be az oktatási intézménybe. Mint később kiderült ezt úgy körülbelül három-négy napig zajlott. S mindezt egy kis kóbor kutya miatt, akivel a fiú rendszeresen csavargott és játszott a parkban. Az iskola jelzett a negyedik napon, hogy hiányzik a tanuló.
A másik esetben a szinte egyidős kiskamasznál anyagi problémákra hivatkozva szinte soha nincsen szemüveg. Súlyosan látássérült és egy speciális iskolára lenne szüksége.
A harmadik esetben egy idősebb fiúról van szó, aki súlyos magatartási gondokkal küzd. Köszönhetően annak, hogy a családban hol ide, hol oda kerül. Ezért nem találja a helyét és gondjait csak tetézi nagyfokú agresszivitása.
Mind a három esetben tüzetesen megvizsgáltam, hogy mi lenne a legcélravezetőbb megoldás. Sajnos az átmeneti otthon vagy a speciális bentlakásos intézmény lenne a megoldás. Javaslataimat a megfelelő adatlapokon részletesen kifejtve a problémákat, megtettem az illetékes gyámügyi hatóságnak. Szinte mindegyik gyermek esetében szinte ugyanaz a vélemény született. Egyik gyermeknek sem javasolt az átmeneti nevelésbe vétel, mondván a nagyszülő némi családi segítséggel „még” el tudja látni a gyermeket. És különben is ne helyezzük a gyermeket olyan intézménybe, ahol az idős és beteges nagymama nem tudja meglátogatni, mert messze van.
Tehát: idős, és beteg a nagymama. Igen. Akkor hogyan is tud gondoskodni a gyermekről? Mert tisztelem és becsülöm, amiért gondoskodik róla, de ott a kamaszkor okozta magatartásváltozás. Ezt hogyan fogja a nagymama kezelni? Meddig húzzuk, halasztjuk az elhelyezést? Addig, amíg a gyermek idősebb lesz és már komolyan érinti a BTK? S kérdem én, hogyan fér bele a családba fogadás, amikor a nagymama egy kézzel írt fecnin azt írja, hogy: „idős koromra és betegségemre való tekintettel kérem, tegyék lehetővé, hogy Józsika hetes iskolába kerüljön”? Ha jól működik a szociálpedagógiai képzés, akkor talán nem csak nekem tűnik fel az összeférhetetlenség!
S miért idősgondozás? Azért, mert megkér rá a nagymama, hogy ugyan már ugorjak ki hozzájuk és segítsek kitölteni ilyen és ilyen papírokat. Vagy legyek szíves írjak már egy kérvényt X alapítványhoz, mert a közüzemi számlákat nem tudja befizetni. Itt említeném meg azt is, hogy a tárgyalásokat is úgy időzíti a Tisztelt Hatóság, ahogyan egy idős és beteges nagymamának megfelel, természetesnek véve, hogy a családgondozó majd alkalmazkodik.
Tehát összefoglalva: Ha úgy ítéltetik meg, hogy a gyermeket egy majd 90 éves nagyszülő képes ellátni úgy, hogy mind fizikailag, mind szellemileg korának megfelelően fejlődjön, akkor ez a nagyszülő legyen alkalmas arra is, hogy önállóan tudjon tejet és kenyeret venni a közértben és tudjon egyedül menetjegyet, lyukasztani a villamoson vagy a buszon. Ha erre nem képes önerejéből vizsgáljuk meg azt, hogy egy fiatal és ereje teljében lévő gyermek, aki éppen nyit a világra biztonságban van-e a nagyszülő mellett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szocmunkas · http://www.szocialismunkas.freeblog.hu 2010.09.11. 13:28:22
Nem vagyok benne biztos, hogy egy identitását kereső kiskamasznak jobb lenne egy átmeneti otthon, mint a beteg, akaratát nehezen érvényesítő, de szeretetet adó nagymama. Bár statisztikai adatokkal alátámasztani nem tudom, de szerintem több az "intézetis" gyerek, akiket érint a BTK, mint a nagymamánál nevelkedő törvényszegők.
thad 2010.09.11. 15:59:39
Hiába fog össze a szociális ellátórendszer, bizonyos problémákat nem tud megoldani. Egy nagyszülő-unoka generáció között nagy a különbség, így sok vita lehetséges (mikor érjen haza gyerek, alhat-e nála valaki). Egy beteg, gyenge nagymama pedig kevésbé tud kontrollt gyakorolni a gyerek felett, amit egy kamasz ki is használ.
Ebből nem következik a szakellátás, de valaki más kell a gyereknek, hogy teljesítse azt, amire képes.
De van még egy dolog. Egy hasonló helyzetű nagyszülő mondta nekem, hogy neki azért nehéz, mert ő nagyszülő, aki "kényeztetni" akarja az unokáját, de ő a szülő is, ezért, nehogy kiszúrjon önmagával, nem teheti meg. Ezért a nagyszülői tenni akarás szép, de erő is kell hozzá.
szocmunkas · http://www.szocialismunkas.freeblog.hu 2010.09.11. 16:07:20
thad 2010.09.11. 22:41:22
A szakellátás cél nem lehet egy esetben sem, de néha nincs más út, és szerencsére láttam már olyat, hogy segített a gyereknek és a családnak az az 1-2 év, amit a gyerek nem 100%-ban töltött otthon.
Ultraibi 2010.09.14. 16:03:10
Trevelore Adams 2010.09.15. 21:54:03
Szóval mind szép ás jó amit írtok s persze igaz is.Az egyik szemem sír a másik pedig nevet.A nagymama többnyire szereti a kisunokát de élethelyzetéből adódóan nem tudja ellátni úgy ahogyan egy kiskamaszt gondozni kell.Mindent megad neki de az értékeket már nem tudja átadni, mert akkora a diferencia, hogy a gyerkőc nem érti a nagyinak mi miért fontos. Ami az intézetet illeti.Nem, nem megoldás oda utalni egy fiatalt.Véleményem szerint a jelenlegi intézményrendszer alkalmatlan arra, hogy megfelelően neveljük azt a fiatalt, akit kiemelünk a családból.Gazdasági fejtegetésekbe nem mennék bele, de ha kicsit jobban figyelnének életünk irányítói a szociális szférára talán jobban tudnánk figyelni mi is az elkóborolt gyermekekre és megadni nekik azt amit a család elmulasztott.