A családba fogadás intézménye alapvetően jó. Most és itt inkább azokról a gondokról írnék, amelyek régóta foglalkoztatnak a gyermekvédelmi gondoskodás e formája kapcsán.

 

A bajbajutott család gyermekét leggyakrabban nagyszülők, nagykorú testvérek és nagynénik-nagybácsik fogadják be. Átvállalják ezzel közeli hozzátartozóik terheit. Helyettük, vagy az arra alkalmas és kész jelentkező hiányában az állam helyett teljesítenek egy nagyon fontos feladatot, a befogadott gyermek gondozását, nevelését. Teszik ezt sokszor úgy, hogy saját anyagi jólétüket, szűkebb családjuk anyagi boldogulását nehezítik vele.

Elvárhatja-e ezt tőlük valaki (szülő, társadalom, állam)?

Egyértelműen nem.  Sajnos a családba fogadás intézményéből hiányzik egy elem, a szükség szerinti finanszírozás gyakorlati megvalósítása.

Mire gondolok? Ha a családba fogadni szándékozót személyi és tárgyi körülményei alkalmassá teszik a családba fogadásra, a gyámhivatal vizsgálja-e alaposabban, mélységében anyagi helyzetüket? Gondolom nem csak a válság hatására találkozunk egyre gyakrabban olyan családokkal, akik tisztes szegénységben élnek vállalásuk miatt. Az ilyen befogadó szülőkből „csinálunk” később nevelőszülőt. Ez ugyan nem tilos, de nem is a legmegfelelőbb megoldás. Orvosoljuk vele a legalapvetőbb anyagi gondokat, de milyen áron… Megforgatjuk az érintett gyermeket a szakellátás „prézlijében” rákerül az állami gondozott bélyeg. A szülők és gyermek is fél attól, hogy „intézetbe” kerülhet, ha rosszul alakulnak a dolgok.

E helyett miért nem kaphat a rászoruló család pl. x-szeres családi pótlékot, vagy más előre kiszámítható és határozatban rögzített támogatást. Az összeg lehetne ugyanakkora, ugyanúgy az állam adná, az adófizetők pénzéből mégis mennyire más lenne így.

 

További gondot jelent, hogy a gyámhivatalok több esetben nem kérik ki a gyermekjóléti szolgálatok véleményét a befogadó család helyzetének megítélésekor. Előfordult az is, hogy az átmeneti nevelést megszüntető gyámhivatal nem rendelt el utógondozást, nem rendelt ki utógondozót.

Nemrég többször is megesett, hogy a sikertelen családba fogadást nem a felülvizsgálat, hanem a jegyző által hozott a védelembe vételi határozat követe, majd annak nyilvánvaló eredménytelensége után nem sikerült elérnünk azt, hogy a gyámhivatal ismételten átmeneti nevelésbe vegye a gyermeket.

Bár a jogszabályok itt egyértelműek, az értelmezésük és a végrehajtásuk még korántsem az.