HTML

Rólunk

Célunk a magyar gyermekvédelem problémáinak feltárása és megvitatása. Cikkeiteket a gyejoblog@gmail.com címre várjuk.

Kommentek

2011.05.10. 11:28 Gyejoblog

28. Otthon, Wekerlén (Hungária Általános Iskola és Kollégium)

Szikora Györgyi
Tanítónő, az alsó tagozatos munkaközösség vezetője
 
Wekerlén négy, nagyjából egyforma iskolaépület áll. A negyediket, a négyest, legtöbben alig ismerik, hiszen nem csak a lakótelep gyermekeit szolgálja. Ebben az épületben a főváros nehézsorsú gyermekeinek hétközi ellátását biztosítjuk. Az elmúlt 51 év során sokféle nevünk volt már, a lényeg azonban 1959 óta változatlan.
Intézményünk 1915 óta áll, pályafutását körzeti elemi iskolaként kezdte meg. A kerületi tanács 1959-ben határozott úgy, hogy a több műszakban dolgozó, egyedülálló, vagy gyermekeiket egyedül nevelő szülők gondjainak megoldására hetes otthont létesít. Az alsó tagozat oktatását kezdettől az intézményen belül oldottuk meg. A felsősök az egyes, majd a hármas iskolába jártak át.
1961-ben az iskola épülete mellé, a szomszédságban működő óvoda épületét is megkaptuk. 1964 óta önálló, 8 osztályos belső iskolával rendelkezünk. 1975-től a főváros az iskola és hetes otthon fenntartója.
A tetőteret 1994-ben építették be, így az egykori hálótermek barátságos szobákká, kuckókká szelídültek. 2004-ben csodaszép, minden igényt kielégítő tornateremmel, tetőkerttel gazdagodott épületünk. A gyermeklétszám az évek során folyamatosan csökkent, a kulturált elhelyezés érdekében. Ma 125 fővel működik az iskola és kollégium. Középiskolás csoportunkban érettségiig, vagy a középiskola befejezéséig kísérjük tanítványainkat. A gyerekek vasárnap estétől péntek délutánig tartózkodnak a kollégiumban.
Az elmúlt 51 év társadalmi változásait, a hetes elhelyezést kérő családok belső szerkezetének átalakulását pontosan tükrözi az intézményben élő gyermekek családjainak összetétele.
Az egyszülős családokban az iskolai problémák halmozódtak. Mára már tanítványaink többsége nehéz sorsú, magatartási és tanulási problémákkal küzdő gyermek. Gyakori a szegénység, a munkanélküliség a családok körében. Legfontosabb feladatunk, hogy megfelelő feltételeket teremtsünk számukra, hiszen életkörülményeik, és szociális helyzetük miatt a családjukon belül nem tudják megkapni a tanuláshoz, művelődéshez, fejlesztéshez, tehetségük kibontakoztatásához szükséges feltételeket.
A toleráns belső iskola és a kollégium szorosan együttműködik. A gyerekek gondozását, ellátását, a család pótlását az nevelő-oktató munkával együtt kell megoldanunk. Nevelőink, tanítóink, gyermekfelügyelőink összehangolt munkával igyekeznek a fokozott figyelmet igénylő, hátrányos helyzetből induló gyerekeket olyan helyzetbe hozni, hogy a mai kor követelményeinek megfelelhessenek, sikeres, kiegyensúlyozott felnőttekké válhassanak. Ehhez minden elérhető eszközt igénybe veszünk. A fejlesztő csoportok, a könyvtár, a gazdagító, és számítástechnikai foglalkozások, a szakkörök és kézműves foglalkozások mind ezt a célt szolgálják.
Minden évben két tábort szervezünk, egy vándortábort és egy üdülő tábort. Ezekben a táborokban hazánk legszebb tájait barangoljuk be a gyerekekkel. Az alsó tagozatosok a tavaszi időszakban erdei iskolába mennek. Képzőművészeti, média-, és dráma szakköreinkkel, tehetséges tanítványainkat erősítjük. A család pótlására szolgál például a főzőcske szakkörünk, melyen a gyerekek által használt konyhában sütnek-főznek, majdnem
úgy, mint otthon. Mivel a hét minden napját a kollégiumban töltik a gyerekek, színházba és kiállításokra is velünk járnak. Főállású szabadidő szervező segít a nevelőknek és tanároknak a szervezési munkálatokban. Hagyományos ünnepeink és eseményeink a kollégiumhoz és az iskolához való szoros kötődést erősítik.
A hetes otthon 2009-ben ünnepelte fennállása 50. évfordulóját. Ez az ünnepségsorozat jó alkalmat teremtett arra, hogy visszatekintsünk programokban és eredményekben gazdag múltunkra egykori, és mai tanítványaikkal, munkatársainkkal.
 

2 komment

Címkék: kollégium hungária hetes iskola


2011.05.06. 20:57 Gyejoblog

27. Az ifjúsági lelkisegély szolgálatokról

Székely Zsuzsanna


A telefonos lelkisegély szolgálatok az utóbbi évtizedekben teret hódítottak a fejlett államokban. Célkitűzéseik világszerte hasonlók, azonnal, feltétel nélkül segíteni problémákkal küzdő, krízisben lévő, öngyilkosságra készülő embereknek. Különböző szervezeti formákban, legtöbbször egyházi vagy civil háttérrel működnek, szövetségekbe, csoportokba tömörülésük biztosítja értékeik stabilitását, támogatják egymás fejlődését, ugyanakkor szakmai kontrollt biztosítanak.

Magyarországon az ifjúságra specializálódott szervezetek 1997-ben tömörültek szövetségbe, Magyar Gyermek és Ifjúsági Telefonos Lelkisegély Szolgálatok Országos Szövetsége (GYITOSZ) név alatt. Létrejöttét indokolja a serdülő korosztály felnőttekétől eltérő problémaköre, kommunikációs sajátosságai, melyek sajátos felkészültséget kívánnak a hívások fogadóitól.

A GYITOSZ munkatársai önkéntes segítők, akik egy hónapokig tartó speciális tanfolyamon vesznek részt, mely a telefonos segítés pszichológiai-módszertani elméletének oktatásából, önismereti csoportfoglalkozásokból és gyakorlati felkészítésből állnak. A telefonos ügyelők csak személyiségükben alkalmas (empatikus, nyitott, érett gondolkodású), felkészült paraprofesszionális segítők lehetnek, akik tudásukat vizsga alkalmával bizonyítják, mielőtt felveszik a telefont.

A GYITOSZ tagszervezeteinek alapelvei – azonosulva a nemzetközi normákkal – a titoktartás, az anonimitás és az előítélet-mentesség. A titoktartás biztosítja a bizalmat, a hívás tartalma a stáb kereteit nem hagyhatja el, külső személynek vagy szervezetnek csak a hívó kifejezett kérésére adhatók tovább az információk. Az anonimitás az ügyeletesnek kötelező, a hívó számára egy lehetőség, annyit árul el magáról, amennyit szükségesnek tart. A névtelenség lehetővé teszi nyomasztó titkok kimondását is. Az előítélet-mentesség biztosítja a hívó elfogadását, a telefonszolgálatok politikától, ideológiáktól, vallásoktól elhatárolódnak.

A szervezet elsősorban krízisben lévők hívásait várja, akik szeretnének értő figyelemmel, elfogadással találkozni, kibeszélni a problémáikat. Ez megkönnyebbülést hoz, és új nézőpontokat adhat, mellyel könnyebb megtalálni a megoldást. Fontos szempont a lelkisegély szolgálatoknál az öngyilkosságok megelőzése, mely a serdülők körében az első halálokok egyike hazánkban. A segítés ezen formája hangsúlyt fektet a megelőzésre is, így a hívások során nincs túl kicsi probléma, a lelki egészségvédelem is a célkitűzések között szerepel.

Miért jó a telefonos lelkisegély szolgálat? A szülők sok esetben elfoglaltak, a saját problémáik kötik le őket, nem mindig tudnak a serdülőkre hangolódni. Amikor nincs bizalmas légkör a családban, bizonyos gondok nem kimondhatók, jó, ha egy segítőkész idegenhez fordulhat a fiatal. A gyermekvédelmi szakemberek és az oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok rendkívül leterheltek, a kötelező feladatokon kívül ritkán marad idő a mélyebb megismerésre. A telefonszolgálatok ezeket a hiátusokat hivatottak pótolni, alacsonyküszöbű, azonnali segítséget nyújtva.

 

A GYITOSZ néhány telefonszáma:

  • Pécsi Ifjúsági Lelkisegély Szolgálat: 06-80-505-002 (ingyenesen hívható hétfőn, kedden, szerdán, pénteken 18.00-20.30 között) http://www.pecs.gyitosz.hu
  • Győri MM-vonal: 06-80-505-001 (Ingyenesen hívható hétfőtől péntekig 16.00-20.00 között)
  • Fiatalok Anonim Lelkisegély Szolgálata (FAL): 06-80-505-505 (Ingyenesen hívható tanítási napokon 16.00-18.30 között) http://www.fal.gportal.hu
  • Debreceni Ifjúsági Lelkisegély: 06-80-505-013 (ingyenesen hívható hétköznap 15.00-18.00 között)
  • Szegedi Tini Telefon: 06-80-820-011 (ingyenesen hívható hétköznap 16.00-19.00 között)
  • További telefonszámok és információk: http://www.ifjusagi-lelkisegely.hu

 

Szólj hozzá!

Címkék: fiatalok telefonos lelkisegély szolgálat


2011.04.08. 22:04 Gyejoblog

26. Történetek a falvakból 2

Árvai Ibolya

Kistérségben vagyok családgondozó a városi szolgálatokhoz képest kisebb kliens számmal, ezért talán egy picivel több időm jut bizonyos dolgokra.

Egy iskolalátogatás alkalmával az igazgatónő elmesélte, hogy egyik 7 éves kliensem szájába régebben földet tömetek egy „játék” alkalmával, majd pár hónap múlva rávette a 7 éves kliensemet az egyik 12 éves fiú hogy puszilja meg a cipőjét. Az áldozatot védelembe vétel mellett gondozom egy éve. Ezért, miután tudomásomra jutott a dolog, kértem az igazgatónőt, hogy azonnal jelezze nekem írásban. Természetesen a hét éves kisfiú anyukája is elmondta a történetet. (A kisfiú áldozat-típus, könnyen befolyásolható, terhelt családdal (anya, nagypapa nagymama pszichiátriai betegek és gyógyszerfüggők, az apa nem él velük és minősíthetetlenül viselkedik a kisfiú közelében, apa minta nélkül nő fel.) De nem érkezett meg a jelzés. Többen mondták az iskolások és az iskolai dolgozók, hogy a fiúval, aki erre kényszerítette a kliensemet nem csak ez a probléma, hanem durva, tiszteletlen, és több gond van vele, és a 2 „haver” akivel ezt művelték, nekik sincs egyszerű családi hátterük, illetve több alkalommal kaptak osztályfőnöki figyelmeztetést és megrovást is viselkedési problémák miatt. A jelenlegi eset miatt, fegyelmi eljárás sem történt az iskolában.

Mivel nem érkezett egy hétig írásos jelzés, így jogszabályokra hivatkozva kértem, hogy egy jelzést küldjön az iskola, mert úgy gondolom, hogy ez már nem feltétlenül rendezhető el az iskolán belül (természetesen sokkal szebben és szaknyelven fogalmaztam meg a levelet) és a jegyző asszonynak is küldtem ebből példányt. Majd erre a reakció az volt, hogy írásban kaptam meg a levelet a következőkkel: Az iskolában nem tudtunk az esetről illetve később a szülőtől értesültünk róla, mert nem szólt a kisfiú. (Kérdés, hogy mi az oka annak, hogy a gyerek nem meri/akarja elmondani a pedagógusnak, hogy vele valami negatív dolog történt.) A szülő a tanárok tudtára adta, persze indulatosan, és a tanárok a hangnemet kifogásolták. Majd leírták, hogy a 3 fiú megkapta a méltó büntetését (osztályfőnöki megrovást kaptak a tanulók azt hiszem ketten, a másik  tanulót, pedig keményen megszidták, mert ez is elegendő, legalább is az igazgatónő szerint) és az intézményvezető úgy gondolja, hogy nem mutat túl az intézményi szankciórendszeren ez az eset. Természetesen neveket nem írt. (Félreértés ne essék, én nem megbüntetni akarom a gyerekeket, csak gondolom, otthon sincs minden rendben.) Majd vissza akartam írni neki egy levelet melyben még több jogszabályra és emberségre, jelzési kötelezettségre hivatkozom, hogy küldjön az incidensben résztvevő gyerekek nevével jelzést. Aztán a főnököm megvétózta. Azt mondta, hogy ez túlságosan „támadó” hangnemű, mert hivatkoztam, hogy az anya feljelentést tehet és bár még a gyerekek nem büntethetőek, de hova fajulhat a dolog hogyha nem figyelünk rájuk….szaktanulmányokra is hivatkoztam illetve idéztem, szóval igyekeztem szakmailag is alátámasztani. A főnököm szerint személyesen beszéljek vele. Ezt megtettem. Kértem, hogy nevezze meg a gyerekeket megtette, én pedig felajánlottam, hogy csinálok agresszió kezelő csoportot a gyerekeknek és esetleg az osztályfőnöki figyelmeztetés mellett a részvételre lehetne őket „kötelezni” persze ez a kötelezés a legrosszabb dolog és visszalőhet a puska is, de mindenesetre jó lenne a gyerekekkel beszélgetni. Emellett hozzáfűzte, hogy „és megkérnélek arra, hogy ilyen esetben nem kellene egyből a jegyzőhöz fordulni, és egyébként én rögtön jeleztem neki az esetet.” Kérdés az, hogy melyiknek, mert több körjegyző is érintett a dologban.  Látszólag beleegyezett a csoportfoglalkozásba, amit a gyerekeknek tartanék. Látszólag, csak látszólag. A beszélgetés 10 perc sem volt. Mivel mondta, hogy neki menni kell, újra megkértem küldjön írásbeli jelzést a gyerekek adataival, hogy a szülőkkel is tudjam egyeztetni a foglalkozás lényegét, meg nyilván azért, hogy a szülőkkel is tudjak beszélni. Természetesen a jelzés nem érkezett meg. Azóta áll a dolog, pedig elmondta az igazgatónő azt is, hogy az egyik fiút kezelhetetlensége miatt verik otthon, de a címüket nem tudom, így nem tudom velük felvenni a kapcsolatot. Az ügy azóta áll, annak ellenére, hogy a módszertan is megerősített abban, hogy ezt igen is jelezni kell írásban nevekkel együtt és a szülőkkel is beszélnem kell.  (Jelenleg viszont egészségi állapotom miatt nem tudok dolgozni több, mint 3 hónapig.)

Egy jelzőrendszeri értekezleten ismét felhoztam a problémát, mert oda sikerült elmennem. Közben a főnököm is meggondolta magát és már agresszió kezelő csoport sem lesz, mert egyrészt lerobbantam, a helyettesítő kollegina vagy a főnököm pedig biztosan nem kezdi el. Helyette és mellette a pártfogó felügyelő tart majd egy előadást a bűncselekményekről meg az ő foglalkozásához tartozó dolgokról, ami persze nagyon jó és hasznos, de azt gondolom, ennél sokkal komolyabb beavatkozást igényel ez a dolog, pláne hogy a megyében egy középiskolás fiú amiatt lett öngyilkos, hogy ilyen módon megalázták. És őszintén remélem, hogy nem lesz az áldozatból öndestruktív vagy tömeg gyilkos fiatal, no meg azokból sem lesz bántalmazó felnőtt vagy nagykamasz akik rávették erre a kis srácot…

És ami a leglényegesebb az egészben, hogy a dolog áll, a gyerekekkel nem történik semmi, nem akarnak rájuk figyelni, hagyják őket sodródni és az értük felelősséget vállaló felnőttek meg sem próbálják megmutatni azt, hogy ez egy helytelen cselekmény csak büntetnek aminek nem túl sok értelme van, mert a megoldási ill. viselkedési stratégiák nem változnak. A gyerekekre és a gyerekek által produkált tünetekre senki nem figyel. Sem a szülők, sem az iskola, sem a gyermekvédelem. Persze nem csak ez az egyetlen probléma ebben az iskolában, de egyedül nagyon kevésnek érzem magam, pedig mindent elkövetek, azért hogy a gyerekek érdekei érvényesüljenek és a gyerekvédelem ne csak arról szóljon, hogy fizikai sérüléseket, alultápláltságot, elhanyagolást „diagnosztizálunk”, hanem a nehezen bizonyítható lelki traumákat is igyekezzünk jól kezelni, és a rossz viselkedésmódokat átformálni, de úgy látszik ezzel a körülöttem lévő gyerekekkel dolgozók sokasága sem ért ebben egyet;  hogy ez nem kispályás mutatvány amit a gyerekek csinálnak, hanem nagyon komoly dolog és az oly’ sokat szajkózott elsődleges, másodlagos prevenció és - bár nem a gyermekvédelemhez szorosan kapcsolódó - korai felismerés itt nyerhetne teret.

És egy plusz adalék a történetemhez, ami talán az egész problémának a háttérfolyamata: az iskola, ahol ez történt, a volt általános iskolám és az az igazgató, aki az enyém is volt. Mikor ötletelek a tanácskozásokon vagy az iskolában próbálok lehetséges megoldásokat felvázolni a különféle problémákra - a tanulmányaim és munkáim során felszívott ismeretanyagok alapján - somolyognak és azt mondják ezt nem lehet itt kivitelezni és azt érzem nem tartanak kompetensnek a hivatásomban. DE ezen nagyon könnyen tudok változtatni…

1 komment

Címkék: iskola gyermekvédelem jelzőrendszer


2011.04.06. 13:52 Gyejoblog

25. Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció - Nemzeti Konzultáció

A koncepció 10. változata letölthető a www.szoszak.eu oldalról. A weblap fórum rovatban pedig lehet vitatkozni, véleményt nyilvánítani.

 

A konzultáción elhangzottak viszont más, érdekes dolgok is. Szó esett a gyermekvédelem átalakításáról is, és a szociális szolgáltatási törvényről is.

Dudás Zoltán főosztályvezető elmondta, hogy új gyermekvédelmi koncepció születik, született. Főbb szempontok:

  • helyben nyújtott segítség
  • személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatások megerősítése
  • párhuzamosságok kiszedése a rendszerből
  • a gyermek legyen a középpontban
  • gyermek nem eszköze a gyermekvédelemnek, hanem a célja

Hangsúlyosabb gyermekvédelmet és karakteresebb felelősségvállalást (szülők oldaláról is) várnak el.

Bővebben a szakellátásról beszélt, hogy ott mi hogyan alakul át.

Andráczi-Tóth Veronika a készülő törvényről csak általánosságban beszélt, bár fontos dolgok elhangzottak azért. Javítani kívánnak a célzottságon, és a szolgáltatásokat szeretnék közelebb vinni az igénylőkhöz. Igénylőre épülő szolgáltatást szeretnének elérni a finanszírozást pedig a szolgáltatáshoz rendelik.  Itt idősellátás, pszichiátriai betegek ellátása ill. CSÁO-s ellátási példákkal szemléltette a terveket.

Összességében azt gondolom, hogy kevés konkrétum hangzott el, de remélem a Fórumon lévő eszmecseréket követően tisztább lesz a kép, így őszre, mikor a törvénytervezet a parlament elé kerül, már készülhetünk az átalakulásra, átalakításra.

 

Szólj hozzá!

Címkék: nemzeti konzultáció nemzeti szociálpolitikai koncepció jogszbályváltozás


2011.03.27. 14:32 Gyejoblog

24. Nemzeti konzultáció

2011. április 5-én Budapesten, 6-án Egerben kerül sorra a Nemzeti konzultáció a szociális ágazattal című szakmai tanácskozás.

A program:

Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció 2011
előadó: Nyitrai Imre helyettes államtitkár - NEFMI

Az új szolgáltatási törvény előkészületei
előadó: Dr. Andráczi-Tóth Veronika főosztályvezető – NEFMI

Átalakuló gyermekvédelem
Előadó: Dudás Zoltán főosztályvezető -NEFMI

 

Bővebb információ a www.szocialisklaszter.hu oldalon

 

xxx

A budapesti helyszínre nem tudnak már több jelentkezőt fogadni.

Szólj hozzá!

Címkék: nemzeti konzultáció


2011.01.01. 20:40 Gyejoblog

23. Történetek a falvakból

Árvai Ibolya

 

Én is szeretnék csatlakozni „az iskolai hiányzásosdis számháborúhoz”.

Szerintem nem egyedülálló történet, de mindenképpen tanulságos lehet.

 

Az eset:

 Apukának és anyukának 5 közös gyermeke van. Anyuka és apuka külön költöztek. A két fiú az édesapával ment, 3 lány pedig az édesanyával maradt az esetben kevésbé fontos, de az anyának született egy másik kapcsolatból még egy gyermeke, és az apának is van, a fiúkon kívül 3 pici gyereke. Megegyeztek a szülők egymás közt, hogy az anya a 2 fiú után a családi pótlékot az apának átadja minden hónapban,de nem tették hivatalossá a dolgot. Két külön településre költöztek. A gyerekek akkor jöttek mentek a szülőkhöz, amikor akartak. Azonban az évek során felmerült egy „apróbb” probléma. A fiú középiskolába ment egy közeli kisvárosba. Reggelente a közlekedési „anomáliák” miatt kb. 1 órát kellett várakoznia a csatlakozásra. Elmondása szerint ebbe az iskolába szeretett járni, mert jó volt a társaság. Az apa viszont rákényszerítette a srácot, hogy egy másik iskolába iratkozzon be, mert arra egyszerűbb a közlekedés. 2010 januárjában egy másik iskolában kezdte meg a 9. évfolyam második felét, de egy hónapot járt csak oda. Azt mondta úgy lógott meg, hogy egyik helyen felszállt, a másik buszmegállónál leszállt (nem nagy faluról van szó az esetben) és délben vagy előbb haza ment. Ez imponált az apának, hiszen segített neki fát  szedni, a falusi alkalmi munkákat el tudta végezni és így pénzhez is jutott. Az iskola persze több hónapon át nem jelzett. Évet is ismételt, de idén szeptembertől kezdve nem is került bele az osztálynaplóba a neve, valahogy „elsikkadt” a többi gyerek közt. Mikor beszéltem az ifjúságvédelmi felelőssel ezt mondta, mikor megkérdeztem miért nem érkezett előbb a jelzés: „Hát az osztályfőnök, az ő osztályfőnöke biztosan jelzett volna, de valószínűleg az évismétlés miatt be sem került a naplóba”. Október elején kapott a lakhelye szerinti illetékes családgondozó egy jelzést, hogy 131 órát hiányzott a fiú. Ezek után folyamatosan bujkáltak a családgondozó elől, nehezen tudta elérni őket, az apát az akkor illetékes családgondozó többször kereste, több alkalommal behívatta, de nem volt semmiféle reakció, illetve az volt rá a reakció, hogy nem ment be. Egy hónap után kitűzték a védelembe vételi tárgyalást, amin az apuka bejelentette, a fiúk (mert közben a testvérről is érkezett jelzés hogy 24 órás hiányzása van) tartózkodási helye az édesanya lakhelye lett. DE Az anyuka nem tudta felügyelni azt, hogy a srác jár-e iskolába, hiszen nem vele élt. Kérdem én kell-e büntetni az anyát azzal, hogy nem kapja meg a csp-t. Hiszen ebben az esetben tehetetlen volt. (Annyi hiba van, hogy akkor, mikor elköltöztek e fiúk nem íratta át az apa nevére a csp-t.) A gyermek védelembe vételét meg az iskola szabálysértését már nem is firtatom, no meg persze ott van az apa felelőssége is.

Jelen pillanatban azt találtam ki - annak ellenére, hogy én sem értek egyet magammal, de talán ez a legoptimálisabb megoldás- ha magántanulói jogviszonyt kérek a fiúnak, illetve ő kér magának. Az iskolaundoritsz mellett közre játszik még a kórosan erős kötődés a szülőhöz, az eldobottság, a meg nem értettség, a szegénységi kultúrából származó lelki problémák és még sorolhatnám. Pszichológushoz nem megy el. Az intézménynek nincs pszichológusa a nevelési tanácsadóban pedig azt mondták, az önkormányzat kevesebbet fizetett, így nem fér bele a kvótába.

Mellék zönge pusztán, hogy az anya nem ismeretlen a gyermekjóléti szolgálat előtt. Az anya egy szoba-konyhás lakásban él jelenleg 6 gyerekkel, jövedelme nincs, csak amit a gyerekek után kap. Dolgozni nem megy el, nem akar. Víz nincs. Áram sem volt, de most már visszakötötték. Ha megkérdezem tőle mennyi papír és fém pénz van nála, azt mondja nincs nála, mert az adósságot fizeti ki a boltban. Folyamatosan tetü és rüh problémák vannak, persze, mivel nincs pénze nem megy el orvoshoz, hogy megvegye az ellenszereket. ID-ről és ÁTN-ről nem lehet beszélni, mert mire sor kerülne rá, valami „csoda” folytán mindig minden elrendeződik és nem állja meg a helyét.

Hát pusztán ennyi a történetem.

 

5 komment


2010.10.07. 09:29 Gyejoblog

22. Az iskoláztatási támogatás gyámhatósági szemszögből

Gálik András (http://www.koziranytu.hu)
 
 
Horváth Ádám legutóbbi írásának címe azt ígéri, hogy az nem az utolsó volt az iskoláztatási támogatással kapcsolatos gondolatok sorában.  Ezt magam is csak megerősíteni tudom, hiszen az eddigi elméleti fejtegetések után egyik napról a másikra a szakmabeliek belecsöppentek a paragrafushalmaz okozta problématengerbe. Én hivatali, egész pontosan fogalmazva a jegyzői gyámhatóság oldaláról látok rá a témára és a kezdeti nehézségekre.
 
Már a jogszabályváltozások hatályba lépése előtt a gyermekjólétis kollégákkal karöltve tudatosítottuk egymásban az új munkaterheket, és a „közigazgatás egyszerűsítése” fedőnevű akció szűrőjén valahogy átcsúszó mérhetetlen sok és szövevényes adminisztrációs feladat mennyiségét. (Az eljárási határidők és a „papírgyártás” persze megérne egy külön misét is.)
 
Eddig öt konkrét esettel találkoztam, de szinte minden napra jut egy újabb ügy. Mindegyik finoman szólva is problémásnak nevezhető, felszínre hozva a már korábban elméletben felmerült problémák szinte mindegyikét. Csak példaként említem, hogy természetesen a hetvenakárhanyadik óra után kaptuk az első iskolai értesítőt, ami miatt a szülő nem is szerezhetett tudomást előzetesen az 50 órás hiányzás jogkövetkezményeiről. Az is természetes, hogy a szülő ezek után az eljárást megindító végzéssel a kezében szeretné letépni a fejemet, de lehetőleg azonnal, mire lányos zavaromban próbálom megnyugtatni, és mi egyebet is mondhatnék neki, mint hogy ne aggódjon, mert lesz ám még egy szabálysértési bünti is. (Zárójeles megjegyzésem és egyben örök kérésem az iskolaigazgatók felé, hogy végre felejtsék már el azt a bizonyos igazolatlan hiányzásról szóló előre nyomtatott formanyomtatványt, mert mind a szabálysértési eljáráshoz, mind pedig a gyámügyi eljáráshoz tökéletesen használhatatlan adattartalommal bír!)
 
Ha az eljárás megindul, nem dőlhetünk hátra, mert jönnek a további kérdőjelek és a tanácstalan paragrafusböngészés, ami sokszor nyelvtani elemzésbe csap át. Szerintem nem egyedi eset, hogy például a „kislány” 17 éves, hamarosan betölti a tizennyolcat, és hozzávetőlegesen addigra születik érdemi döntés az ügyben. Vele mi lesz? Amíg gyermek a gyermek, addig védelembe vehető, de szerény véleményem, hogy a már a 18. éves szülinapi buliját szervező tinédzsernél ez csupán papírmunka lesz. A jogszabály viszont nem enged mérlegelést, mert védelembe kell venni és egyidejűleg fel kell függeszteni az iskoláztatási támogatás folyósítását. Költői kérdésem, hogy mit teszek azzal, aki az eljárás ideje alatt felnőtté válik? Nem vehetem védelembe. De a folyósítást felfüggesztem? (Mert ne felejtsük el azt a tényt, hogy a tankötelezettsége tanév végéig tart, azaz nem esik egybe az életkor betöltése a tankötelezettség megszűnésével.) Ha pedig utólag tölti be a 18. életévét, a törvény kimondja, hogy a védelembe vétel a nagykorúvá válásával megszűnik... és a felfüggesztett iskoláztatási támogatással mi lesz?
 
Más. Anya az eljárás megindítása után lobogtatja az orvosi igazolást, ami alapján „csak” harmincvalamennyi az igazolatlan óra, és nem hatvanakárhány, amiről az iskola értesített. Mivel a minisztériumi módszertani útmutató szerint az iskolai értesítés valóságtartalmát én nem kérdőjelezhetem meg, nem kell az ezzel kapcsolatos tényállást tisztázni (majd a másodfok megteszi, ha odajut az ügy), így anyut indokolt az iskolába visszairányítani, nekünk pedig kérni az iskolát, hogy ő értesítsen akkor most már a tényleges igazolatlan órák számáról, és arról, hogy elfogadta-e az orvosi igazolást vagy sem. Ha az igazolatlan órák száma mégis kevesebb, akkor megszüntetem az eljárást (ami az 50 órásat illeti, de megy neki helyette a 10 óráról szóló végzés), és legalább egy élménnyel lettem gazdagabb a gyejós kollégákkal egyetemben.
 
Megint más, de még mindig védelembe vétel és felfüggesztés. Adott egy gyerkőc, akinek gyámja van és egy bentlakásos suliban tanul, azaz átmeneti vagy tartós nevelésbe vették. A srác meglépett, nem most, valamikor régebben, amit ne is firtassunk, mert megint más téma. Az én olvasatomban a törvény nem tesz különbséget szülő, gyám, stb. között, hanem az iskoláztatási támogatás szempontjából „jogosult személyről” ír. A családok támogatásáról szóló törvény szerint pedig jogosult – és itt ctrl+c, ctrl+v – a vér szerinti, az örökbe fogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van (a továbbiakban együtt: szülő), a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám, továbbá az a személy, akihez a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 72. §-ának (1) bekezdése alapján a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, a saját háztartásában nevelt, a vagyonkezelői joggal felruházott gyám, illetőleg a vagyonkezelő eseti gondnok a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló, a Magyarország területén működő szociális intézmény vezetője az intézménybenelhelyezett még nem tanköteles gyermekre tekintettel, a gyermek tankötelessé válása évének október 31-éig. A gyakorlatban tehát a gyermek sehol, én meg az intézményvezető értesítése alapján az egyébként az intézmény munkavállalójaként dolgozó gyámot veszem elő? Ráadásul a védelembe vételről ez esetben badarság beszélni, hiszen a gyermekvédelmi rendszernek egy „magasabb szintű” intézkedése kapcsán – épp azért mert a védelembe vétel nem vezetett eredményre – a gyermeket átmeneti vagy tartós nevelésbe vették. Ugye itt nem kell alkalmaznom a felfüggesztéssel és a védelembe vételi kötelezettséggel kapcsolatos szabályokat? Ha valaki megtalálja, hogy a jogszabály ezt az esetet hol veszi ki, akkor azzal nagy örömet szerezne nekem.
 
Végezetül izgalmas dolog az is, hogy a folyósítás felfüggesztése a döntést követő második hónap első napjától indul. Viszont felül kell vizsgálni a döntést három hónap múlva. Ha a gyermek „beijed”, és ezek után nem hiányzik igazolatlanul, akkor a felülvizsgálat során vissza kell állítani az egészet, és ismét ők kapják a támogatást. Az időbeli eltolódások miatt viszont megfordul az egész. A gyermek „jól viselkedik”, de ez alatt nem kapja a család a pénzt, mert akkor épp fel van függesztve a folyósítás. Mire a felülvizsgálat eredményeképpen viszont „jutalomból” visszaállítanám a folyósítást, elképzelhető, hogy ráunnak erre az egész hercehurcára, és mégsem jár iskolába, azaz lehet, hogy épp amikor helyreáll az iskolába járás rendje, nem kapnak támogatást, majd amikor ismét hiányzik, addigra áll vissza a folyósítás. És a felfüggesztés, mint szankció így kicsit döcögős lesz. És a kérdőjelek véleményem szerint még mindig nem fogytak el.
 
 

3 komment

Címkék: családi pótlék iskoláztatási támogatás védelembe vétel


2010.09.30. 13:41 Gyejoblog

21. Mégegyszer, de nem utoljára az iskoláztatási támogatásról

Horváth Ádám

 

Az iskolakezdési támogatás felfüggesztését még mindenki ízlelgeti, de kérek mindenkit, hogy az első egynéhány ilyen esetet osszuk meg egymással, csak hogy szokhassuk a folyamatot. Segítsük egymást ötleteinkkel is.

Mint már korábban írtam, egyet értek azzal az elvvel, hogy ne csak büntessünk valakit, ha megszegi a szabályokat, hanem segítsük is abban, hogy be tudja tartani azokat. Viszont vannak olyan problémáim ezzel az egésszel, melyekre csak a gyakorlat adja meg a választ.

Eddig 18 éves korukig kellett gondozni a fiatalokat, bár a védelembe vétel egyes minősített eseteiben volt arra lehetőség, hogy tovább is gondozzuk azt, aki kérte. Mostantól az igazolatlan hiányzásokat gyűjtögető fiatalokat tankötelezettségük végéig kísérhetjük, és ez mindannyiunknak nagyobb leterhelést jelent majd. Ebben számomra külön kérdés, hogy ha túl van a fiatal a 18. születésnapján, de még tankötelezettként gyűlik össze az 50 óra, akkor is védelembe kell venni őt és fel kell függeszteni a családi pótlékot?

Rengeteg konfliktus lesz azokkal a családokkal, akik a családi pótlékból élnek, vagy ez az egyik fő bevételi forrásuk. De szakmai kérdés, hogy meddig szolgáljuk ki a családot? Még házhoz is szállítsuk neki a szükséges és az eseti gondnok által beszerzett dolgokat? Az eseti gondnok álljon sorba (jobb esetben valamely családtaggal) a postán, hogy befizesse a csekkeket? Ki fizeti a számlát, ha településhatár átlépéssel megy az eseti gondnok beszerezni a szükséges dolgokat (mert ott lehet kapni), de az már nem fér bele a 10%-ba?

Mit veszünk azoknak, akiknek minden szükséges dolguk megvan?

5 komment

Címkék: gyermekvédelem iskoláztatási támogatás védelembe vétel


2010.09.27. 21:26 Gyejoblog

20. Pillanatképek

T. Szilágyi Ágnes

Pillanatképek a Hungária Általános Iskola és Kollégium életéből, valamint az Ability Park-ból.

 

Szólj hozzá!

Címkék: kollégium hungária ability park


2010.09.23. 20:23 Gyejoblog

19. Iskoláztatási támogatás

Horváth Ádám

 

Egy korábbi bejegyzésben az m1 Az este c. műsorában elhangzottakról írtam. Most a TV2 Napló c. műsora többek között engem kért fel arra, hogy beszéljek az iskoláztatási támogatásról, és mutassunk be olyan családot, akit érint ez a jogszabályváltozás. Nem tudom mi kerül adásba, de ha bekerülök, akkor várom hasonló észrevételeitetket, akár cikk formájában, akár a megjegyzések között.

Szólj hozzá!

Címkék: tv gyermekvédelem iskoláztatási támogatás