A Magyar Televízió 2010. augusztus 23-án Az Este c. műsorában Jól működik-e a gyermekvédelem címmel foglalkozott egy tragikus gyermeksorssal. A műsor egy komoly problémát feszegetett a média bulvár stílusában. Pontatlan szakkifejezések, újságírói túlzások (amiben a gyámhivatali ügyintéző is partner volt) tarkították a felvezetőt, az érzelmek kicsikarására. Ezzel a résszel nem is foglalkoznék, mert a médiából pontos információt ilyen esetről nehéz kapni, a többi pedig adatvédelmi okok miatt titkos.

 

Ami a bejátszás után volt, az viszont zavar. Két szakemberrel beszélgetett a műsorvezető Herczog Máriával és Radoszáv Miklóssal. Sajnálom, hogy nincs olyan gyermekjólétben dolgozó szakember, akit ilyen esetben oda tudna állni a kamerák elé valamint az elhangzottak is nagyon zavarnak.

 

Herczog Mária dicsérve a törvényt, a megvalósítás a minőségét kritizálta és a személyes felelősséget hiányolta. Jónak tartja, hogy szabálysértési bírság szabható ki, mert szerinte ez növeli a felelősség érzetet. Mindezt úgy mondta, hogy elhangzott, hogy a kislányt még a zaklatások előtt kivizsgálták, megállapították, hogy mutista (kommunikációs zavar, amiben a beteg csak egyes személyekhez, vagy senkihez sem beszél, és ez nem magyarázható halláskárosodással, vagy beszédzavarral), az is elhangzott, hogy a településen egyetlen családgondozó van, akire 45 család 85 gyermeke jut (vö. 15/1998 (IV. 30.) NM r. 1. sz. melléklet I. „adott időszakban egyidejűleg családgondozásban részesülő 45 gyermek vagy 25 család”), valamint elhangzott az is, hogy a családgondozónak nem jelzett senki.

 

Radoszáv Miklós megvédve a családgondozót elmondta, hogy ha nincs meg a megfelelő háttér pl. autó hiánya egy nagy körzetben, korlátozott telefonálási lehetőség és egy ember kell helyt álljon úgy, hogy nincs más szakember, aki segítene neki, akkor hiába kér segítséget, rajta marad a balhé. Herczog ekkor finomította az álláspontját, hogy nem marad rajta, mert ilyen esetben a fenntartóra, ill. a jogalkotóra hárul tovább a felelősség, majd arról beszélt, hogy egy ilyen helyzetben, ha hallgatunk, a szakember felmentve érzi magát, tehát beszélnünk kell róla, hogy jelezzük a problémát, és ki lehessen kényszeríteni a plusz ellátásokat. Majd ezután hangzott el, szintén a szociológus asszony szájából, hogy a rendszer hibája tulajdonképpen a jelzés elmaradása, mert az iskolai gyermekvédelmi felelősökön, ill. az iskolapszichológusokon spóroltak az önkormányzatok.

 

Kérdésem csak az, hogy ha tudjuk, hogy baj van a rendszerrel, akkor miért a szociális munkásokon akarja a szakma elverni a port élő adásban, miért nem a problémák sorolásával kezdi? Miért nem a törvényhozás felé történő nyomásgyakorlásra használja a műsoridőt a szakma képviselője, ha ezt javasolta? És ismételten kérdezem, miért nincs olyan gyermekjólétis kolléga, aki ki tud állni a kamerák elé, miért elméleti szakember válaszol a kérdésekre?